Sokaknak lehet első kérdése frugal (takarékos) módú Puppy Linux üzemeltetésnél, mikor melyiknek van előnye? A mentésfájlnak vagy a mentéskönyvtárnak? Illetve melyiknek mikor mi lehet a hátránya… Emellett említést érdemel a pfix=nocopy kapcsoló is.
Minden Puppy Linux iso képfájl a frugal rendszerű puppy fájlokat tartalmazza sfs fájlok formájában. Ehhez társul az initrd.gz és a vmlinuz fájl melyek a boot process lebonyolításáért felelnek első körben (az egyszerűség kedvéért most csak így említve őket) illetve további fájlok amelyek általában az iso indításáért felelnek, valamint ha van, kiadási jegyzék és egyéb extrák.
A Puppy Linux
gyakorlatilag ebből a három -féle fájlból áll. (vmlinuz,
initrd.gz, sfs -ek.)
A Puppy Linux nagyon frappánsra lett tervezve,
gyakorlatilag elnyűhetetlen.
Mondhatnám bolondbiztos…. Erre kitérhetnék de nem szakterületem, viszont maga a rendszer írásvédett az sfs fájloknak köszönhetően,
így a változások egy külön struktúraként rögzülnek és
rögzíthetőek ezek a mentésfájl, illetve a mentéskönyvtár, sőt
akár egy a- vagy ydrv sfs is lehet.
Mentéskönyvtár:
Mentést létrehozni első leállításnál lehet, ekkor a puppy megkérdezi szkriptek formájában hova, hogyan kívánjuk menteni az aktuális munkamenetet. f2fs, ext (natív linuxos) fájlrendszerek esetében lehetőség van a mentéskönyvtárat választani. Előnye, hogy az adott partíció teljes kapacitása rendelkezésre áll a mentést illetően, hátránya viszont az, hogyha bárhol elrontjuk nem feltétlen tudjuk utólag kibogozni, hol hibáztunk s így kezdhetjük a mentést elölről…
Mentésfájl:
Itt jön képbe a
mentésfájl esete, amit viszont gyakorlatilag bármely fájlrendszer
esetén amiről a puppy indulni tud felkínál hasonlóan az első
indítást követő újraindításnál vagy leállításnál. Ekkor a
linux fájlrendszereinek megfelelően .2fs .3fs .4fs (ext2, ext3,
ext4) fájlrendszerű (konténer-) fájlt hozhatunk létre melyet
akár titkosítva is menthetünk a szkript által root, vagy a puppy
beépített felhasználói profiljához illeszkedő felhasználói
jogkörrel ami általában vagy fido vagy spot. A mentésfájl előnye,
hogy önálló fájl lévén hordozható és sokszorozható. Épp
ezért rugalmasabb vele a mentés és a visszaállítás is egy korábbi
állapotra.
Íme egy táblázat ami egyszerűsíti az
előnyöket és hátrányokat:
Mentéskönyvtár |
Mentésfájl |
||
Pro |
Kontra |
Pro |
Kontra |
|
|
|
|
Partíció teljes kapacitása elérhető |
Nem hordozható |
hordozható |
Csak a mentésfájl mérete áll rendelkezésre |
|
Nem (vagy csak nehezen) sokszorozható |
sokszorozható |
|
|
fájlrendszer függő |
fájlrendszer független |
|
|
|
|
|
Megjegyzendő, hogy
felhasználási területtől erősen függ az, hogy mikor melyik
előnyösebb!
Továbbá KuLuSz kolléga (cikk képe) .imgfájl készítő szkriptjével további .4fs konténerfájlt is
gyárthatunk olyan célból, ha valakinek nincs ext fájlrendszere,
ekkor létrehozás után kattintással csatolhatjuk az adott nevű
.4fs fájlt például és abba dolgozhatunk mintegy ext4 partícióra…
végeztével lecsatolni a fájlra újra kattintva és gyakorlatilag
van egy hordozható ext4 partíciónk. Mivel .4fs a fájl
kiterjesztése így csatolva írható – olvasható és lecsatolva
hordozható az is. Amire figyelni kell a készítésnél a méret és
esetleg az elnevezés amiről tudjuk, hogy nem puppy mentésfájl!
pfix=ram
A mentésfájlokat elmásolni csak olvasható tehát írás alatt nem lévő, használatban nem lévő mentésfájlnál lehet! Ehhez egy a már előzően tárgyalt ( A psubdir cikkünkben írt) pfix=ram kapcsolóval indított puppy -nál lehetséges. Így egy előző mentésfájl visszamásolása is lehetséges. (Tehát RAM módban mozgatjuk a mentésfájlokat, normál módban pedig használjuk őket.)
Egyszerre több mentésfájl is lehet egymás mellett, ebben az esetben a bootnál megkérdezi a puppy melyiket töltse be. Új mentésfájl létrehozása viszont csak pfix=ram módban indított vagy még mentésfájl nélkül indított puppyval lehetséges. Mentést adott meghajtón de másik partícióra is lehet készíteni, ezt a mentést felajánló grafikus szkript megkérdezi.
pfix=nocopy
Alap esetben a puppy bootolásnál
a RAM-ba másolja az sfs-eket. Előnye, hogy a rendszer felállta
után a forrásmédia ha pendrive, akkor kihúzható, hátránya,
hogy a RAM -ból elveszi a betöltött sfs -ekkel azt a méretet
amennyi az sfs fájloké együtt. Így ennek a boot paraméternek az
alkalmazása is erősen felhasználási területtől függ!
pfix=nocopy jelentése: ne másolja az sfs -eket a RAM -ba! Ekkor
viszont ügyelni kell, hogy ne húzzuk ki a meghajtót a rendszer
felállta után! (Belső meghajtó esetén előnyösebb opció.)
0 komment:
Megjegyzés küldése